A Kamaszkor

Mindenen megsértődött. Szúrós pillantásokkal elvonult és vádlón visszanézett. Néhány óra múlva minden különösebb ok nélkül éktelen vihogásba kezdett. Ha kérdezték, vállat vonva odébb somfordált, máskor órákig magyarázta azt, amire senki nem volt kíváncsi.

Utálta, ha megérintik, ha melléülnek, vagy állnak, és ha a samponját két centivel odébb teszik.

Azt mondta túl hosszú a lába, és egyébként is kövér. De azért kétpofára falta az islereket.

Azt mondta, az a lány / fiú nem normális és egyébként is horpadt mellkasa és iksz lába van.

Nyáron a strandon hosszú gatyában flangált, na ja, hiszen túl hosszúak a lábai és nagyon kövér.

Hasonszőrűek társaságában nagyképűen közölte, kösz nem kér cigit, bagózni kizárólag konyak után szokott. Mikor aztán konyakot is adtak hozzá, köhögve rúgott be.

Egyszer aztán a horpadt mellkasú / iksz lábú kideltásodott és a lábak kiegyenesedtek.

Neki!  Mert mindenki más pont ugyanolyannak látta, mint addig.

Ő persze lázrózsákkal az arcán, izzadt tenyérrel lófrált és attól kezdve nyálas zenékre lógatta a lábát a teraszról a horpadt mellkasú / iksz lábú után leselkedve.

Így ment ez jó ideig, míg egyszer csak kiderült minden jónak egyszer vége szakad.

- Nem baj, jöhet a felnőttkor! - mondta és vett magának egy kalapot.

Ő volt a Kamaszkor.