Állatkocsma

Az állatkocsmában az állatférjek panaszkodnak egymásnak a nejeikről:

- Ahogy hazaérek, elkezd ugatni vég nélkül. Ki bírja ezt idegekkel?

- Az enyém csak nyávog, nyávog, valami mindig kell neki. Ki bírja ezt pénzzel?

- Csak moslék és moslék nap-nap után! Ki bírja ezt gyomorral?

- Örökké a házzal van baja, hogy túl nehéz és modernebbet akar. Ki bírja ezt tempóval?

- Azzal vádol, gyáva vagyok! Nem tehetek róla! Szedje fel akkor a Tigrist! Az majd megeszi reggelire! Akkor aztán makoghat!

- Még hogy én túl ravasz vagyok és a bundája miatt túladok rajta!
Még várok! Hadd sűrűsödjön!

- Repked össze-vissza, hülyeségeket csivitel … rém buta, és ez egyre fárasztóbb! Ha továbbra is ilyen hülye marad tőlem repülni fog!

Eközben az állatfeleségek a férjeik elé indulnak, és persze panaszkodnak:

- Azok a nagy farkcsóválások! Hiába ha fáj a fejem! Múltkor beleharaptam és szájzárat kaptam! Azóta halkan vicsorgok!

- Ahogy mondod! Ez is pödri a bajszát, de tavasszal azt a kurjongatást, amit a többivel rendez az udvaron! Hát szégyen!

- Olyan kövér alig bír menni. A főztömet meg lemoslékozza!

- Lassú. Majd beszakad a hátam a házam alatt, egy komfortosabb de csinosabb kellene és kis renoválás. De mire ez nekikezd, leesik a hátamról az egész!

- Retteg a sötétben! Valami előző életbeli eseményre hivatkozik, hogy lőttek rá vagy ilyesmi. Nagyon kiábrándító!

- Sunyiiiii! A végtelenségig! Nem hiszem, amit kérdez azt se! Mindig a bundámat dicsérgeti milyen szép! Képes lenne eladni rólam!

- Azt mondja ennyit nem törődött egy nőjével, sem de érzem, hogy tojik a fejemre!

..és aztán mindannyian hazamennek, és boldogan élnek míg…..