Az édesség

Egészségesen és a mai kornak megfelelően tessék étkezni! Tessék nem hízni, fitt lenni, és nem zabálni! Na jó!

Reggel ébredés, nyújtózás, ásítás, és egy zöld tea. Cukor nélkül, kicsi mézzel, de épp csak annyi hogy ne érezzem az ízét, mert akkor már sok, és az nem egészséges! Citrom mehet, jujj de savanya, nem baj ez kell! Piskóta tallér le vele, azaz ki vele, vagyis nem be vele!

Némi zabőrlemény vagy mi a fene kis kefirrel, na az jöhet! De az is már csak 10 óra körül. Aúúú de fini, ez kell a zuborgó emésztőrendszernek, szinte látom, ahogyan vágtatnak a kis zabszerű izébigyók.

Délben finibini párolt zöldségek, semmi só!! Vese, vérnyomás, felsírnak, nem kérik a sót. Kell viszont sok víz!
Csak úgy ripeg-ropog a fogam alatt a déli sali hozzá kis száraz pipihusi, kissé ízetlenül, mert nem kell az a hülye vegeta, meg a só ugye! Utána egy hektó víz, attól nem leszek majd éhes!

Négy óra tájban éhes vagyok ugyan, de a csoki, a süti, a nyamnyam eltiltva, kitiltva mind lóg a kötélen, elhalálozott. Nekem legalább is!

Mi ez a hang? Hangos és zavar! Ja, a gyomrom! Mit egyek, mit egyek? Jaha! Hát egy kis köles golyó az jöhet. Pár szem csak. Hmm. ennek íze van! Gyerünk befele köles golyók! Még.. még… na ennek a zacsinak annyi! Víz rá hamar, és akkor nem leszek éhes míg haza nem érek.

Hazaértem. Megdöglök az éhségtől. Piskóóóótatallééééér! Csokiiiiii….. és rakott krumpliiiiii…. Nem egyiket sem lehet. Helyette iszom. Vizet! Sokat! Nassnak bedobok két szelet száraz préselt rizsvalamit. Vattát köpök, iszom megint!
Fürcsi, és be az ágyba! Na, ettől a sok víztől, lesz séta az éjjel!

Ráadásul olyan boldogtalan vagyok. Nem, nem vagyok se elégedett, se kemény céltudatos nő. Éhes nő vagyok és nagyon boldogtalan.

Álmomban tejkaramellából készült csolnakon csorgok lefelé egy csoki folyón, hajóm útjába bonbonok, és fehércsokidarabkák kerülnek, piskótatallérok ugrálnak a csoki folyóba és pudingszigeteken gumimacik szaladgálnak.

Éjféltájban kitámolygok.. na a sok víz! A visszavezető utat nem lelem, a konyha felé osonok, és vadul beletúrok a kekszes tálba.
Kiemelek egy piskótatalléros zacsit, felrántom, zörög mit a rosseb, de ki bánja!

Ájultan falok fel legalább hármat. Aztán visszaténfergek az ágyamba és boldog vagyok. Nekünk nőknek olyan kevés elég egy kis boldogsághoz! ( Jó, nem mindig!!!)