Csomagolok

Így karácsony táján nem Szenteskedek tovább!
Egyszer és mindenkorra irigy vagyok!

Irigy vagyok általában a 38-as fenekekre és derekakra ( néhány éve a 40-esre is ) , Celine Dion hangjára, ( a férjére nem, bocs ! ) Melanie Griffith férjére viszont annál inkább ( A. B.), a felettem lakó nő önbizalmára, az alattam lakó nő szerénységére, Clooney összes nőjére, mert ő volt nekik, arra, aki három nyelven beszél, az ismeretlen olajmágnás lányára, és még hosszú a sor, de legesleginkább most arra, aki irgalmatlanul jól tud csomagolni.

Itt vannak év mint év az én kis kaszvány, girbegurba, csökött csomagjaim. Küzdök, mint egy vesztes hadvezér, dulakodok kilométernyi papírokkal egy guriga cellux-szal, az ollóval. Közben a papír beszakad, kilukad, aztán ha mégsem akkor rossz irányba hajtogatom. Erőlködöm iszonyatosan és a végeredmény egy Quasimodo csomag.

Én nem tudok masnit kötni, hergelem magam mások hetykén megrántott kis szalagjain, amelyek olyan cukipofán pöndörödnek.
Az én csomagjaim vagy túl nagy, vagy túl kicsi papírban, vagy felkunkorodott, vagy feltéphetetlen cellux darabkákkal lapulnak a kezemben, a fa alatt vagy bárhol.

Nézem a mások csomagjait és közben levakarok egy darabka celluxot a könyökömről.
Micsoda kis fájintos csomagok azok. Kacér masnik, hetykén ráragasztott kis mütyürök, patentul záródó papír élek.
A guta üt meg! Szóval irigy vagyok a Nagyonszépencsomagolókra is!

Talán most hogy meggyóntam és pont most, nem lesz bajom belőle!