Az én olvasótáborom

Az olvasótábor létezik. Igaz az én „olvasatomban” egy kicsit másképp!   

A nyári olvasótábor

Elveted magad egy takarón a selymes fűben és már kezdetét is veszi a nyári olvasótábor, melynek te is része vagy.

A madarak csicseregnek, hangosan nő a fű melletted.

Lehetsz folyóparton, tóparton, a hegyekben, vagy az Alföldön, lényeg, hogy nyár legyen.

Nyáron nyári könyvet érdemes olvasni. Miről szóljon? Én a tied te az enyém, mi egymásé, „for ever and ever” !

A tengerparton lettek egymáséi, hosszú csókban forrtak össze, szinte összeragadtak a lapok, fúújj!

A pasiknak a nyári tábor isteni koktélos könyvet vagy a gyephoki rejtelmeit taglaló összefoglalót tartogat. Ha azzal végeztek, suttyomban elolvassák a Te csöpögős love storydat!

 Az őszi olvasótábor.

Kinn eső esik, hullanak a levelek, bánatos szemű kutyák szimatolnak a levegőbe. Bent a szobában csukott ablakok mögött, a takarót magad köré terítve - igen azt, amin a nyáron még hevertél - olvasol. Halk zene. Persze Vivaldi, mi más. Az Ősz!

Erre az időre egy édes bús szerelmes regény.

Elhagyott nő, elhagyott férfi, elhagyott gyermek. Lehet ez történelmi tényeken alapuló. A király és a királyné románca. Esetleg Lord Lenn és Fenn és Lady Kinn és Benn, zegzugos kastélyaikban. A megesett szolgáló szívszorító története. Alávaló feljebbvalók. Ilyesmi. Őszre, elmúlásra, jajj!

A téli olvasótábor

Kinn már hó hull. Zimankó, cudar dér és jégcsapok. Távolról farkasordítás és jegesmedvék sziluettje.  Átázott csizma, és szürke hóval befröcskölt télikabát.

Bent ropog a tűz a kandallóban, forralt bor az asztalon és a kezedben egy jó könyv.

Pirul az arcod a tűz melegétől és talán a könyvben olvasottaktól.

Valami kis orosz románc. A tajga rejtelmei, a rejtelmek tajgái. Csilingel a szán. Eközben eszedbe jut, hogy lassan itt a karácsony. Ajándék ide, ajándék oda. Bár fázol, ha a télre gondolsz, mégis örül a lelked. Ez alatt a könyvben már éppen éjfélt üt az óra, a főhős boldogan koccint a főhősnővel.

- Boldog Új évet Drágám! - zihálja, suttogja, dörmögi.

Kinek-kinek képzelete szerint!

A tavaszi olvasótábor

Ez a kedvenc. Élvezed, hogy már kisütött a nap a hosszú tél után. Kint minden gyönyörű élénkzöld és tarka virágok  nyiladoznak.

Jön a megújulás!  A természet és te is, újra virágba borultok!  Frontok jönnek, mennek, fáj a fejed, de oda se neki! Zsongás van minden fronton.

A hormonjaid az egekben, szép vagy és vonzó, vagy valami ilyesmi! Elő a színes ruhákkal!

Az utcán biciklicsengetés, és te nagyot szippantasz a friss levegőből. Kivonszolsz a kertbe vagy a teraszra, vagy egy fa alá, vagy az ablak mellé, egy kényelmes széket és olvasol.

A neves zongoraművész egy felejthetetlen tavaszi napon, amint a folyó partján ődöng, megpillantja a hosszú szőke hajú klarinétoslányt, aki éppen arra. Micsoda véletlen! A  sors akarta így. Ők egymás karjaiba vetik magukat. Egy véget nem érő románc és rapszódia veszi kezdetét. Már megint!

Ilyen ez, több évszakos olvasótábor!

Mindig ugyanaz és mindig más, hiszen mindig, minden évszakban, minden évben, valahogy nagyon is hasonlóan történnek a dolgok a könyvekben. Pont úgy, ahogyan az életben is.

Ki írja a történeteket? Ja! Az élet írja a legjobb történeteket!

Azt mondják!